Olvasnivaló

 

Ölbéli játékok - a természetes fejlesztés

Írta: G. Nagy Enikő

2007. október 16. kedd, 0 Nincs a világon szebb, boldogabb,  meghittebb érzés annál, mint amikor megszületik gyermekünk,  és az ölünkben tarthatjuk. Átöleljük a csöpp életünket,  és Ő minden tehetetlenségével biztonságban érzi magát.  A hangunk, a testünk jelent mindent számára.  Ez a rendkívül szoros fizikai kapcsolat idővel lazul,  de még kisiskolás korban is szüksége van gyermekünknek a meleg ölelésre, a szülővel való örömteli játékra. Nagyon találóan adta Kiss Áron 1891-ben az első  gyermekjáték-gyűjteményben az ölbeli játékok elnevezést azoknak a játékoknak, melyeknél a felnőtt (esetleg a nagyobb testvér) az ölébe vett gyermekkel játszik.  A rövid, ritmikus mondókák (dajkarímek) egyszerre  szórakoztatják, tanítják, nevelik a gyermeket, az  együttlét, a testközelség pedig érzelmi biztonságot ad mindehhez. A játék csemeténk szinte minden érzékszervét  bevonja a fejlődésbe, hiszen láthatja a száj mozgását,  hallja a hangokat, érzi bőrén és izmain az érintéseket, mozgásokat. A különböző csatornákon egyidejűleg érkező ingerek,  információk az agyban összekapcsolódnak,  s ekkor az agykérgi kapcsolatok hatványozottan épülnek.  Az agysejtek közötti idegi összeköttetések nagy része születéstől kb. 6 éves korig alakul ki és fejlődik, tehát az ölbéli játékoknak döntő szerepe lehet és van abban,  hogy gyermekünk mennyire lesz okos, szépen beszélő, n yitott, kreatív ember (és még sorolhatnánk...). Jellemző, hogy e játékok során a rövid, de intenzív koncentrálást, összpontosítást a lazítás, a feloldódás, a nevetés követi. Ez rettenetesen fontos: az együtt nevetés erő! (Hosszan lehetne ecsetelni a nevetés előnyeit,  hátránya nem is nagyon van. Ma már nevetés-terápiákat is alkalmaznak jó eredménnyel.)  Szóval a nevetés, az együtt nevetés kincs! Nincs is édesebb hang annál,  mint mikor gyermekünk nevet, kacag egy kis játék, egy kis csiklandozás után! Az ölbéli játékok egy része az egész test képét fölvázolja,  másik csoportjuk egy adott testrésszel foglalkozik, de témája lehet a természeti környezet  vagy hétköznapi dolgok (munkafolyamatok, tevékenységek, tárgyak). Utalnak tempóra (gyors-lassú), mozgásformára, de bennük rejlik a beszédhangokkal való játék,  a nyelvre jellemző szabályok elsajátítása is. Mindezek értelmében e játéktípus fejleszti a testtudatot, a nyelvérzéket, a beszédértést, a szókincset, a ritmusérzéket, az egyensúlyérzéket,  a koncentrálás képességét, az asszociációt, a képi és fogalmi gondolkodást, az elvonatkoztatást, segít megismerni a világ dolgait. Ha szeretnénk gyermekünk figyelmét felkelteni  vagy épp megnyugtatni őt, bátran kezdeményezzünk, játsszunk vele! Ha szeretnénk haszontalan időt (pl. buszmegállóban vagy orvosi rendelőben való várakozás) hasznossá,  értékessé tenni, akkor is ültessük az ölünkbe  vagy magunk mellé a kicsit és játsszunk! Altató Bubája, bubácska, esti csillag ragyog, Aludjál, aludjál, én is álmos vagyok. Tündér öltöztessen, csillag csókolgasson, Liliom öleljen, anyád simogasso Hunyd be a szemedet, Aludj édes kisgyerek, Hunyd be szemed, aludjál, Édeseket álmodjál!       (ölünkben ringatva tartjuk,      egyszerűen mondhatjuk,      de dallamot is ˇ"írhatunk" hozzá) ------------------------------------------------------------------ Ez elment vadászni - Ölbeli játékok Fischer Anna, 2011. október 181 Kisbabákkal kapcsolatban gyakran kerül szóba, hogy mit játszunk velük, mivel foglaljuk le őket. Különösen aktuális ez a kérdés akkor, amikor még nem tud menni, inkább csak ülni, de figyelme már aktív és szereti, ha szórakoztatják.   Sokszor rengeteg játékot veszünk a gyereknek, hogy azok szórakoztassák és kössék le a figyelmét addig, amíg mi valami mást csinálunk itthon. Ha viszont egy személyes, fejlesztő és nem utolsó sorban szórakoztató játékot szeretnénk játszani gyermekünkkel, akkor érdemes megismerni az ölbéli játékok különböző fajtáit. Eredete A név onnan ered, hogy 1891-ben Kiss Áron így nevezte el azokat a népi eredetű játékokat, amelyekhez nem kell eszköz, csak az, hogy az anyuka (vagy apuka, esetleg nagyobb testvér) az ölébe vegye a kicsit és mondókákkal, rövid játékokkal, dalokkal szórakoztassa. Mára ez az egyik legelterjedtebb klasszikus foglalkoztató játéknak számít, ami egyben a különböző nyelvjárások és a népi nyelv elemeit is megőrizte. Témájában gyakran a múlt század elejének falusi hétköznapjait idézi, de nem ritka az sem, hogy történelmi alakok is szerepelnek benne. Jellemzője Más játékeszköz hiányában a testrészek a játékszerek. A mondókák, dalok alatt a testrészekkel játszanak, vicces történeteket mesélnek vagy énekelnek el a kisbabának. Például az „Ez elment vadászni” kezdetűben a gyerek kéz- vagy lábujjain mutogatjuk végig a történetet. Minden ilyen rövid játék végén van valami feloldás, ami általában valami vicces elem, amin közösen nevenek: „Itt szalad a nyulacska”, ami végül csiklandozásban és nevetésben ér véget. Általában kevés mondatot tartalmaznak, azokat is leggyakrabban többször elismétlik a játék során. Az ölbéli játékok nagyon interaktívak, a kisgyerek általában élénken figyeli az eseményeket, majd miután már ismerős neki néhány, már nevetve várja, hogy vajon ezúttal is ugyanúgy végződik e. A szórakoztatást szolgálja az is, hogy a szövegek általában sok hangutánzó szót tartalmaznak. Sok mozgással is kombinálhatóak, gyakori, hogy a gyereket emelgetik, döntögetik, csiklandozzák, ringatják, cirógatják, vagy „lovacskáztatják” a lábukon az anyukák. Előnyei Személyesebbé teszi a gyerekünkkel való kapcsolatot, könnyebben kiismerjük reakcióit, megtapasztaljuk, hogy mit tart viccesnek és mit nem. Emellett a játékok segítik a hallás és a beszéd későbbi kifejlődését, fejlesztik a gyermek figyelmét, koncentrációs készségét, hozzájárulnak a későbbi magasabb intellingencia kialakulásához. Az ölbéli játék ezeken túl ápolja a népi kultúrát is, hiszen nyelvhasználatában, témájában egyaránt annak elemeit használja. Nem utolsó sorban egyben egy jó kikapcsolódást is jelent anyának és gyereknek egyaránt, amikor közösségbe mehetnek, és az ott tanultakat otthon is alkalmazhatják. De akár az üres idők kitöltésére is alkalmas, mikor várunk például a rendelőben vagy a buszmegállóban. Nincs semmi olyan, amit otthon felejtettünk és kellett volna hozzá. Ehhez mindössze három dolog kell: az időnk, a figyelmük és a jókedvünk. Hátránya Egyetlen hátránya ismert az ölbeli játékoknak. Készülj fel, hogy ha a gyereked megsimeri és megszokja ezeket, akkor naponta akár több tucatszor is el kell ismételni ezeket. Persze kicsit mindig lehet variálni a szövegeket vagy a mozdulatokat, de mikor mi már elfáradtunk, a gyerek még akkor is azt mondja majd: „Még egyszer!”  ------------------------------------------------------------------ Babapatika júniusi száma: Zenei nevelés a pocakban. 2007. október 15. hétfő 16:09 Amikor ezt a kifejezést halljuk: kisgyermekkori zenei nevelés, fontos, hogy kicsit többet lássunk benne, mint hang, vagy inkább zajkeltő játékok rázása, felhúzható, hamis dallamot játszó, színes műanyagcsodák megszólaltatása... Gondolatok a kisgyermekkori zenei nevelésről A cím jól mutatja: valóban csak néhány gondolatról lesz szó az alábbi sorokban, hiszen olyan tág területről fogunk beszélni, amelyről több ezer oldalnyi szakirodalmat találunk a könyvtárak polcain. Amikor ezt a kifejezést halljuk: kisgyermekkori zenei nevelés fontos, hogy kicsit többet lássunk benne, mint hang, vagy inkább zajkeltő játékok rázása, felhúzható, hamis dallamot játszó, színes műanyagcsodák megszólaltatása. Sokan rögtön Mozartra, Beethovenre, Vivaldira, vagy éppen Csajkovszkijra gondolnak, és arra, hogy manapság már a csapból is az folyik, hogy: „tudományos tények bizonyítják, hogy a magzati fejlődés alatt hallgatott komolyzene nyugtató hatású mind a pre- mind a posztnatális fejlődés során.” ... Kérem, ne ijedjen most meg az, akinek nem a nagy zeneszerzők jutottak eszébe! Nem is értem, hogy miért a klasszikusok kapnak nagyobb hangsúlyt, amikor az édesanya hangja sokkal fontosabb a magzat számára? Arról kéne beszélni, hogy tudományos tények azt bizonyítják, hogy a várandósság 9 hónapjában sokat dúdoló, éneklő anyukának a későbbiekben milyen nagy segítséget jelent a síró gyermek megnyugtatásánál az élő énekszó, éppen a berögződött emlékek miatt. Elias Canetti, Nobel díjas író szerint „a zenéhez való viszonyunkat anyánk szívdobogásának emléke alakítja”. A híres író szerint minden ismert dobritmus 2 alapmintára épül fel, az emberi szív nyugodt, egyenletes verésére és a rohanó állatok patáinak dobogására. Ezzel magyarázza, illetve hagyja nyitva azt a kérdést, hogy a különféle törzseknél a dobpergés transzállapotot idéz elő. Canettivel ellentétben Clauser úgy véli, hogy a ritmus ősélménye az anya járása okozta ringatás adja, ami viszont befolyásolja a szív lüktetésének ritmusát. A két író gondolatát nekünk már csak össze kell vonni, a kettő együtt igaz! Járásunk, szívdobbanásunk ritmusa kicsinyeink első zenei élménye! Nem véletlen, hogy amikor nyugtatunk, altatunk, ringatunk, kicsinyünk megpróbálja kis fülecskéjét minél szorosabban arra a pontra helyezni, ahol a legjobban hallja a szívdobogást, és ehhez társítjuk mi a hintáztató mozdulatokat…talán már valahol itt kezdődik a zenei nevelés. Bár a nevelést öntudatlanul végezzük, hiszen ebben a „nevelésben” kötelezően részt veszünk egy ideig. A kérdés az, hogy a születést követően, amikor a köldökzsinórral elvágják ezt a köteléket is, a későbbiekben mikor találkoznak ismét a porontyok azzal a jól megszokott, nyugtató lüktetéssel, amely már magzati életük 4. hónapjától mindennapossá vált számukra. A gyermek muzikalitása persze tudatosabb törődést igényel. Mivel a babák jóval erősebb dB-lel hallják édesanyjuk hangját, mint a környezet hangjait, így az anya hangjának speciális jelentősége van a baba számára. Így feltételezhető, hogy akinek édesanyja a várandósság idején sokat énekelget (főleg igényes, értékes dalokat) annak a gyermeknek kicsit könnyebb dolga lesz eligazodnia többek között a zeneiség terén is. Amikor Mozartot, vagy Vivaldit hallgatunk a pár hónapos babákkal, akkor nagy a valószínűsége, hogy azok a gyerekek is megnyugszanak, vagy nyugodtabbá válnak, akik a magzati életükben nem „hallgatták” azt, mivel e 2 zeneszerző műveinek ritmusképletei hasonlítanak leginkább a szív lüktetéséhez (Clemens). A lüktetés számukra a boldog harmóniát, a nyugalmat, a védett paradicsomi állapotot idézi. Ringatás, lüktetés, ringatás, lüktetés… Tartsuk meg a folyamatot! Nem nagy erőfeszítés, és őket is könnyebb a nagy ismeretlen világgal megismertetni, ha már meglévő emlékeikre építünk. Most is erre hivatkozom, mint a múlt havi cikkben: csodálatosan egyszerű eszközeink a hangszalagjaink és a két kezünk! Hányféle hangszín, ritmus, tempó, és hányféle értékes, örök minőséget hordozó szép népdal, mondóka, játék áll rendelkezésünkre! Népi énekeink, mondókáink, játékaink egyidőben sokféle célt szolgálnak. Az egyik, hogy ismerjük fel, hogy azt a szülőt, aki a picurkával rendszeresen játszik, énekelget, egyre szorosabb és szorosabb kötelék fűzi gyermekéhez. Az úgynevezett „ölbéli játékok” (az elnevezés Kiss Árontól származik, aki 1845-1908 között élt) ugyanis „bizalmi játékok” vagyis a drámapedagógia kifejezésével élve bizalom-játékok. Bizalmat építenek. Olyan miniatűr drámák, amelyeknek kezdete van, fokozódó feszültsége, és a végén a megnyugtató feloldás, vagy a csattanó várja a befogadót –vagyis a kisgyermeket. Dr. Gállné Gróh Ilona, nagyszerű zenepedagógus gondolatát idézném: „a játékok érzelmi hatása jelenti számukra azt a katarzist, amit a felnőtt számára egy színdarab, vers, regény, egy festmény vagy egy zenemű vagy bármely más művészeti alkotás jelenthet.” Ezt a hozzá érzelmileg legközelebb álló személlyel szereti megélni, a bizalom, a biztonság miatt. „Ezek a mozgásos énekek, vagy mondókás játékok adják a művészeti nevelés csíráit” (Gróh Ilona). Ezek a játékok alapozzák meg a művészi esztétikum befogadásának képességét. Bizony, már ebben a korai életszakaszban elkezdődik a színházba járó, zenehallgató és -értő, kiállításlátogató felnőtt fejlődése. A mi felelősségünk, hogy mellettük álljunk, segítsük a gyerekeket.  Dr. Hajdúné Hazay Annamária ----------------------------------------------------------------- Óvodai Nevelés, 2003. szeptemberi szám Mire képes vagy inkább mire lenne képes a zene? „…a zene minden ember vele született képessége…” A Hang és lélek Konferencia meghatározó élményt jelentett számomra – mint akkori résztvevő számára. Az ott elhangzott előadások nagy hatást gyakoroltak rám.  A tudományos kutatásokat és gyakorlati tapasztalatokat felsorakoztató előadásokon újabb szempontok hangoztak el arra vonatkozóan, hogy a zene (zenei nevelés) nélkülözhetetlen a személyiség kiegyensúlyozott fejlődéséhez, hatékonyan képes hozzájárulni az egyén általános tanulási teljesítményének eredményességéhez, és kedvezően befolyásolja a szocializációt.             A konferencián mint óvópedagógus és mint zenetanár vettem részt. A konferencia alcíme – „Új utak a zene és társadalom kapcsolatában” – számomra arra utalt, hogy az előadók a zenei nevelés aktualitásait kívánják a hallgatóság elé tárni.  Az előadásokban arra kerestem óvó- és zenepedagógusi elképzeléseimet megerősítő tudományosan megalapozott válaszokat, hogy miért érdemes már kora gyermekkortól intenzív zenei nevelésben részesíteni a gyermekeket, és milyen meggyőző érvekkel biztathatom a szülőket és óvópedagógusokat arra, hogy minél többet énekeljenek a gyermekeknek.              A konferencián többek között Hámori József nemzetközileg is elismert agykutató „Az emberi agy és a zene” (Hang és lélek, Budapest, Magyar Zenei Tanács, 2002. 40-42. l.) címmel tartott előadása is bizonyította számomra, hogy a zene, az éneklés a gyermekek természetes szükséglete, és a zenei nevelést nem az iskolában kell elkezdeni, sőt ott már késő.  Hámori József egyértelmű, tudományos érveket sorakoztatott fel amellett, hogy a zenei nevelésnek nem önmagáért kell (kellene) léteznie a gyermeknevelésben.  Az agy korai zenei fejlesztő hatásokra kialakuló beállítódásai meghatározó funkciót töltenek be a személyiség fejlődésében.  A zenére való fogékonyság kihat az agyi struktúrákra, az agyi beállítódásokra, és ezáltal az egyén sikeresebb lesz más irányú tevékenységeiben is.  Hámori professzor szavaival: „…a muzikalitás (és annak a fiatalkorban megkezdett kifejlesztése) a teljessé válható emberi személyiség integráns része, amely nélkül nemcsak szépségélményektől esik el az ember, hanem sajátos kommunikációs, az emocionális alaprendszerrel is összefüggő, kognitív (megismerő) szférához szorosan tartozó tulajdonság kifejlődésétől (és meglététől) is.”             Hámori József agykutató, az agyféltekék funkcióit rendszerezve rávilágított arra a tudományosan bizonyított tényre, hogy a muzikalitás jelentős szegmenseit nem a beszédtanulást lehetővé tevő agyfélteke irányítja.  Pszichofizikai vizsgálatok is alátámasztják, hogy a zenei érzékelés elsősorban a jobb agyféltekéhez köthető.  Szemléltetésképp, mielőtt tovább lépnék, álljon itt egy kis táblázat arról, hogy az emberi agy mely agyféltekéje milyen érzékelési funkciókért is felelős: BAL AGYFÉLTEKE JOBB AGYFÉLTEKE beszédkészség, nyelvi központ: pl. beszédértés, beszédelemzés ·        zenei képességek nagy része: pl. hangszín, hangmagasság (benne abszolút hallás), harmóniák érzékelése, dallamok közötti differenciálás képessége időérzékelés ® a muzikalitáshoz kapcsolódó ritmusérzék a bal félteke kizárólagos tulajdonsága! térérzékelés, látás a jobb kéz mozgatója (általában ügyesebb a ritmusjelzésnél, pontos, irányzott ütéseknél, függetlenül attól, hogy az illető jobb- vagy balkezes) bal kéz mozgatója ·        logikus gondolkodás absztrakt gondolkodás, kreativitás, új dolgokra való fogékonyság ® zeneértés, éneklő vagy zenei kommunikáció megértése emóciók feldolgozása, érzékenység nonverbális hatásokra ® a zene percepciója, élvezete asszociatív régió ® dallammemorizálás, felidézés képessége             A két agyféltekét mintegy 200 millió idegrostból álló hálózat köti össze.  Az agy mindkét félteke „be van huzalozva”, ami azt jelenti, hogy a bennük lévő idegsejtek készek bizonyos képességek elsajátítására, de feladatukat beteljesítéséhez aktivizálni kell őket.  Annak ellenére, hogy a két agyfélteke egész más képességek elsajátítására van predesztinálva, mindkettő hasonló szerkezettel bír.  Ahhoz, hogy minél jobban összekapcsolódjon a két agyfélteke, és minél kiegyensúlyozottabb fejlettségi szintet érjenek el, az általuk irányított képességeket arányosan kell fejleszteni.  Mert minél sűrűbb idegrost-hálózat kapcsolja őket össze, annál több szálon érkezik információ egyik féltekéből a másikba és viszont, és annál tökéletesebb személyiség kibontakozására nyílik lehetőség.             A beszédtanulásért felelős beszédközpont a bal agyféltekében van (lásd fenti táblázat), és mint az köztudott, genetikusan programozott.  Ez azt jelenti, hogy beszédkészséggel minden ember születésétől fogva rendelkezik, és minden ép érzékszervekkel rendelkező gyermeknél az őt körülvevő nyelvi környezet hatására az első néhány év során kifejlődik a beszédképesség.  Azt is tudjuk, hogy ez az időszak kritikus.  Ahol csorbát szenved a beszédfejlődés, beszédfejlesztés (lásd. farkasok által nevelt gyermekek) ott maradandó nyelvi- és beszédhibák vésődnek be.              Hámori József az agyféltekék azonos szerkezeti felépítésére hivatkozva felhívta a figyelmet arra, hogy a jobb agyféltekének a nyelvi szintű fejlesztése, azaz a zenei nyelv fejlesztése éppúgy szükséges ahhoz, hogy arányosan fejlődjön mindkét félteke. Mit jelen ez? Minden ember –a beszédkészséghez hasonlatosan– genetikusan programozott érzékenységgel bír a zene, a muzikalitás iránt is.  (Magzatkutatások már zene hatására történő intenzív magzati reakciókról is beszámolnak.)  Ebből következik, hogy minden ép érzékszervvel rendelkező gyermek születése pillanatától – megfelelő zenei környezeti hatásokra – képessé válik a benne meglévő zenei képességek kibontakoztatására.  Nem is kell messzire menni és tudományos utakat bejárni ahhoz, hogy ezt bizonyítsuk.  A néhány hónapos csecsemő még a beszéd tartalmi, szerkezeti elemeinek megértése előtt képes érzelmeket megélni pusztán a beszéd intonációján keresztül, valamint felismeri édesanyja hangját (hangszín, hanglejtés alapján).  Hámori József ezeket a beszédértés, nyelvi önkifejezés előtti jeleket annak tulajdonítja, hogy azon túl, hogy hasonlatosan fejleszthető a két agyfélteke képességrendszere, „az ember jobb féltekéje a fejlődés korai szakaszában valamivel gyorsabban differenciálódik, fejlődik, mint a bal félteke”.  Tehát még mielőtt nyelvi értés szintjére jutna a gyermek, már megérteni képes az őt célzó megnyilvánulásokat, nonverbális jeleket és nem csak, hogy érti, fogékony rájuk, lekötik a figyelmét.             Mint zenetanár fontosnak tartom azt is kiemelni, hogy Hámori professzor előadásán párhuzamot vont a beszéd- és zenei fejlesztés között a kritikus periódus tekintetében is.  Ahol tehát az élet első éveiben hiányzik vagy csorbát szenved a zenei fejlesztés, hasonlóan a beszédfejlődéshez, kiküszöbölhetetlen hibák rögzülnek.  Később már nem betölthető űr tátong majd a zenei fogékonyság, a zeneértés, a zenei megnyilvánulások helyén, továbbá nem alakul ki az igény a gyermekben a szabad zenei önkibontakoztatásra, a zenehallgatásra stb.. „Mai ismereteink szerint mindenesetre kimondható, hogy az alapvető muzikalitás – még ha a zenei ízlés különbözhet is – éppúgy mint a beszéd, minden ember vele született képessége.”  Az emberi személyiség tehát a jobb agyféltekéjének segítségével nemcsak beszéd-nyelvi szinten képes magát kifejezni, hanem mintegy univerzálisabb nyelvi szinten, zenei-énekes megnyilvánulásain keresztül kreatív formában is.  Általa közvetíteni képes környezete felé érzelmeit, megnyílni másoknak, egyszersmind befogadóvá válni őt ért hatásokkal szemben.             Gondoljunk bele, milyen óriási lehetőségek állnak az előtt a gyermek előtt, akinek az idegi „huzalozódás” szakaszában (kb. nyolcadik életévig) intenzíven serkentették mindkét agyféltekéjét, és magas fokon művelni képes mindkét nyelvet, azaz nyitott számára mindkét agyfélteke általi kommunikációs csatorna.  Hogy mi a konklúzió ebből egy óvópedagógus számára?  Hámori professzor szavaival:  „Mindebből logikusan következik, hogy az ének-zene, a muzikalitás éppolyan alapvető eleme a teljesebb emberi személyiség kialakulásának(…), mint általában is az emberi beszéd.  A jobb félteke kommunikációja, nyelve a muzsika, amelynek a születéskor kapott adottságokra alapozó kifejlesztése éppolyan fontos (lenne), mint a verbális, illetve más – matematikai etc. – képességek (jó-rossz) kialakítása.”                                                                   2:00

------------------------------------------------------------------- Az első szavak előtt Amikor kisbabád nem tud még beszélni, és nem is érti, amit mondasz neki, már észreveheted, hogy hangodra bármikor felkapja a fejét. A legtöbb apróságon látszik, hogy szórakoztatja, ha beszélnek hozzá,  és jó érzéssel tölti el az emberi hang dallama. A nyelvből a kisgyerek először a hangokat  és ritmusokat érzékeli, de ehhez az élményhez  különleges érzelmi szín is társul. Ne hidd, hogy az értelmetlen szavakból álló gyerekdalok puszta gügyögésből tevődnek össze: ezekkel az egyszerű versikékkel a mindennapi rutint is  élvezetesebbé teheted porontyod számára, hiszen a nyelv hangjaival tulajdonképpen játszotok. . Nevelj játékos dallal  boldog gyereket! A ritmusos szövegek nemcsak élvezetesebbé tehetik  a megszokott elfoglaltságokat, de a gyerek érzelmi  fejlődésének is alapvető kellékei. Az orvosok a zenét  sokszor gyógymódként ajánlják, különösen gyerekek számára.  Azt is megfigyelték, hogy azok az apróságok,  akik sok éneket és zenét hallanak, gyorsabban tanulnak,  különösen nyelveket és matematikát. A dalok azonban  érzelmeket közvetítenek, ami különösen fontos fiatalkorban,  ha szeretnéd, hogy gyermekednek ne legyenek  pszichés problémái. Ne foszd meg a zenétől: idézd fel  a régi gyerekdalokat, melyeket talán a nagymamádtól  hallottál utoljára, és énekeld vele a varázslatos dallamokat. Altatók Gyakran az őrületbe kerget síró, álmatlan gyermeked?  Ha nem használ a magára hagyó módszer, és öledben  sem nyugszik meg, próbáld ki a ringatókat. Bár nem sok  értelmük van ezeknek a daloknak és mondókáknak,  a legtöbb esetben hatásosak, elringatják,  megnyugtatják a kicsiket. A dalok értelme a szöveg helyett mélyebben, a dallam, a ritmus  és a mozgás egységében keresendő, de természetesen  az is növeli a népi gyógymód hatását, ha a te nyugodt  hangodon szólalnak meg a versek. Sokszor ugyanis  azért nem tud elaludni a baba, mert izgatottsága rád is  átragadt, azonban akkor, amikor rázendítesz egy   mondókára, feszült hangod szinte magától megnyugszik. Lépegetők A gyerekdalok nem csak az egészen kicsiknek valók.  Számos versike született arra, hogy porontyod első  lépéseit kísérd velük, vagy segíts megismerni saját testrészeit.  Később a gyerkőcök maguk is beiktatják a mondókákat játékaikba,  és értelmetlen szöveggel kísérik a tapsjátékot. Régen még arra is volt egy dal, ha a fogváltás ideje is eljött.  Az anyák ezzel a versikével dobták a sarokba, a pincébe  vagy a padlásra a kihullott vagy cérnával kirántott tejfogat:  Egér, egér, kisegér, van-e fogad hófehér?  Adjál nekem vasfogat, adok neked csontfogat! Amikor porontyod az első szavakkal bajlódik, jól jöhetnek  a hangutánzó állatmondókák is. Utánozd ezzel a szöveggel  a harkály hangját, ahogy élelem után kutatva végigkopogtatja a fát:   Itt sincs, ott sincs. Ha pedig kis hernyót talál, ezt mondd:  Kicsit ér, kicsit ér! Kerüld a rossz dalokat! A mondókák és dalok között is vannak rosszak, melyek  nem kötik le a kicsi figyelmét, így nem segítik a fejlődését sem.  Ezek elsősorban a nevelő célzatúak, melyeknek tanulságuk van,  csak éppen ritmusuk rosszabb, zenéjük sivárabb. Kerüld a fenyegető,  büntető dalokat is: ezek többnyire újabb  keletű szövegekben találhatóak. Alaposan bíráld el a dalokat, melyeket beteszel a lejátszóba,   vagy megtanítasz a kicsinek, hiszen a rémképekkel teli,  intő szövegek akár szorongásokat is kelthetnek benne. A bonyolult és összetett zene helyett inkább az egyszerű,  tiszta hangzású dalokat részesítsd előnyben, melyek könnyen  megragadják fiatalabb gyermeked figyelmét is,  és veled tudja dúdolgatni a szöveget. Ne feledd, hogy a kisgyerek elsősorban a játékokból tanul,  ne hagyd tehát, hogy a tanulság, az oktató szavak  és a fenyegetés kioltsák a dalok varázslatos hatalmát. Cikkünk Vekerdy Tamás Kicsikről nagyoknak című könyve alapján készült.  ----------------------------------------------------------------------------------